<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Gondolatok és érzések egy 27 évestől</provider_name><provider_url>https://apolka.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Apolka</author_name><author_url>https://apolka.cafeblog.hu/author/apolka/</author_url><title>Érintésed gyógyír</title><html>&lt;h3&gt;Ez annyira sokatmondó cím és most valami klisét kéne írnom, de nem megy. Először jött velem szembe ez a fájdalom. Már megszoktam az érintés és olykor szeretetmentes napokat, heteket, hónapokat, éveket. &lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;Egymás mellett aludtunk, mint férfi és nő.&lt;/em&gt; Nem vagyunk sem barátok, sem szerelmesek, csak ismerősök. Nem is szükségeltetett több ebbe az estébe. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Már virradt és jött az első görcs, egyenesen a gyomromba. Levegő után kapkodtam. Szünet. Jött a második görcs, nincs levegő, de még mindig nem ébresztelek fel. Szünet. Jött a harmadik...nem bírom és a karodba kapaszkodtam. Észleltél, majd megfogtad a kezem, észleltelek és el kezdtem a hajad birizgálni. Ennyi történt. Átadtad a törődés érzését és a görcsök elillantak, könnyebb lett a lelkem és ismét kaptam levegőt. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Ennyi történt, se több, se kevesebb.&lt;/strong&gt; Örülök, hogy ezt a borzasztó érzést melletted éltem túl. &lt;em&gt;Nem tudsz erről, nem is fogsz, mégis köszönöm.&lt;/em&gt; &lt;span style=&quot;color: #ff6600&quot;&gt;Elvesztem volna.&lt;/span&gt; &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>