Ez annyira sokatmondó cím és most valami klisét kéne írnom, de nem megy. Először jött velem szembe ez a fájdalom. Már megszoktam az érintés és olykor szeretetmentes napokat, heteket, hónapokat, éveket.
Egymás mellett aludtunk, mint férfi és nő. Nem vagyunk sem barátok, sem szerelmesek, csak ismerősök. Nem is szükségeltetett több ebbe az estébe.
Már virradt és jött az első görcs, egyenesen a gyomromba. Levegő után kapkodtam. Szünet. Jött a második görcs, nincs levegő, de még mindig nem ébresztelek fel. Szünet. Jött a harmadik…nem bírom és a karodba kapaszkodtam. Észleltél, majd megfogtad a kezem, észleltelek és el kezdtem a hajad birizgálni. Ennyi történt. Átadtad a törődés érzését és a görcsök elillantak, könnyebb lett a lelkem és ismét kaptam levegőt.
Ennyi történt, se több, se kevesebb. Örülök, hogy ezt a borzasztó érzést melletted éltem túl. Nem tudsz erről, nem is fogsz, mégis köszönöm. Elvesztem volna.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: