Egymás mellett aludtunk, mint férfi és nő. Nem vagyunk sem barátok, sem szerelmesek, csak ismerősök. Nem is szükségeltetett több ebbe az estébe.
Már virradt és jött az első görcs, egyenesen a gyomromba. Levegő után kapkodtam. Szünet. Jött a második görcs, nincs levegő, de még mindig nem ébresztelek fel. Szünet. Jött a harmadik…nem bírom és a karodba kapaszkodtam. Észleltél, majd megfogtad a kezem, észleltelek és el kezdtem a hajad birizgálni. Ennyi történt. Átadtad a törődés érzését és a görcsök elillantak, könnyebb lett a lelkem és ismét kaptam levegőt.
Ennyi történt, se több, se kevesebb. Örülök, hogy ezt a borzasztó érzést melletted éltem túl. Nem tudsz erről, nem is fogsz, mégis köszönöm. Elvesztem volna.